Ilyen fennkölt hivatás mellett ifjúságunk ne a szórakozást keresse és ne arra törekedjen, hogy önelégült életet éljen. Lelkek megmentése legyen minden tettük indítórugója. Az Istentől nyert erő segítségével emelkedjenek minden lealacsonyító szokás fölé és gondolják meg minden lépésüket, amennyiben szem előtt tartják, hogy mások követik őket azon az úton, amelyen így elindultak.
Senki sem élhet önmagának. Mindenki valamilyen befolyást gyakorol vagy a jóra, vagy a rosszra. Ezért az apostol arra kéri az ifjúságot, hogy gondolkodjanak józanul. Hogyan is cselekedhetnének másként, ha jól meggondolják, hogy ők Krisztus munkatársaivá akarnak válni az Ő önmegtagadásában és önfeláldozásában, hosszútűrésében és kegyelmes jóságában?
Az ifjúság részére ma is mérvadó a Timótheushoz intézett felszólítás: "Igyekezz, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét... Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld: hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet... Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban." (II. Tim. 2:15, 22; I. Tim. 4:12)
A közöttünk élő teherhordozók meghalnak egyszer. Sokan azok közül, akik az első sorban álltak, hogy véghezvigyék a reformokat, amelyeket mi mint nép alkottunk, túljutottak már életük delén: testi és szellemi erejük hanyatlóban van. Féltő gonddal kérdezzük tehát: ki fogja helyüket betölteni? Kire bízható az egyház jóléte, ha a jelenlegi oszlopok kidőlnek? Aggodalommal tekintünk mai ifjúságunkra, amelynek ezeket a terheket kell felvenni és a felelősséget viselnie kell. Oda kell beállniuk, ahol a többiek a munkát abbahagyták, és életmódjuk határozza meg, hogy erkölcsiség, vallás és komoly istenfélelem jut-e felszínre, avagy erkölcstelenség és istentelenség rontja és homályosítja el mindazt, ami értékes.
Az idősebbeknek nevelni kell az ifjabbakat tanítás és példaadás által, hogy megfeleljenek a követelményeknek, amelyeket emberek és Teremtőjük támasztanak. Súlyos felelősséget kell helyezni ezekre az ifjakra.
A kérdés az, hogy uralkodni tudnak-e magukon és megállhatnak-e Istentől nyert tisztaságukban, megvetve mindazt, ami a bűn látszatát kelti?
Még sohasem forgott annyi a kockán, még sohasem függött annyi egy nemzedéken, mint azokon, akik ma lépnek a cselekvés színpadára. Az ifjúság egy pillanatra se higgye, hogy valamilyen bizalmi állást helyesen betölthet anélkül, hogy feddhetetlen jellemmel bírna! Ugyanígy várhatnának arra is, hogy a tövisről szőlőt és a bogáncsról fügét lehessen szedni.
A jó jellem kiépítésénél követ kőre kell felrakni. Azokat a jellemvonásokat, amelyek hozzásegítik az ifjúságot, hogy Isten ügyét eredményesen végezzék, tehetségük és szorgalmuk által, a Gondviseléstől nyert minden alkalom felhasználásával és a minden bölcsesség forrásával való összeköttetés által szerezhetik meg. Az ifjúságnak nem lehet alacsony színvonallal megelégedni. József és Dániel jó példa számára és tökéletes mintaképül szolgál neki az Üdvözítő élete.
Mindenkinek alkalma van jellemét kiképezni. Mindenki betöltheti
a kijelölt helyét Isten nagy tervében. Az Úr már gyermekkorában elfogadta Sámuelt, mivel tiszta szíve volt. Mint megszentelt adomány adatott át Istennek és az Úr a világosság hordozójává tette. Ha az ifjúság ma is - mint egykor Sámuel - odaszenteli magát az Úrnak, akkor Ő elfogadja és művében felhasználja őket. Élettapasztalatukról elmondhatják azután azt, amit a zsoltáríró: "Ó, Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat." (Zsolt. 71:17)
A munkások képzésének szükségessége
Az ifjúságnak csakhamar olyan terheket kell vállalni, amelyeket most Isten idősebb szolgái hordanak. Azáltal, hogy elmulasztottuk az ifjakat helyes és gyakorlati kiképzésben részesíteni, igen sok időt vesztettünk. Isten ügye folyton előrehalad és nekünk teljesíteni kell Isten parancsát, amely így szól: menjetek előre! Ifjú férfiakra és nőkre van szükség, akik nem engedik magukat a körülmények által befolyásolni; akik Istennel járnak, sokat imádkoznak és komoly igyekezettel törekszenek annyi világosságot szerezni, amennyit csak lehetséges.
Isten szolgájának a legmagasabb szellemi és erkölcsi erőit kell használnia, melyekkel a természet, a tanulás és Isten kegyelme megáldotta. Eredményét azonban inkább az odaadás és önmegtartóztatás mértéke szabja meg, amellyel munkáját végzi, semmint a természettől nyert vagy a szerzett tehetségek. Komoly, állandó fáradozás szükséges, hogy megszerezze
a hasznossá váláshoz szükséges képesítést; azonban, ha Isten nem munkálkodik az emberben, az ember nem hozhat létre semmi jót. Az isteni kegyelem nyújtja a megmentő erőt, amely nélkül minden emberi fáradozás hiábavaló.
Ha Isten egy munka elvégzését óhajtja, akkor nemcsak a vezető férfiakat szólítja fel annak elvégzésére, hanem minden munkást. Ma a fiatal férfiakhoz
és nőkhöz szól felhívása, akik lélekben és testben erősek és munkára képesek. Azt kívánja, hogy agyuk, csontjaik és izmaik friss, egészséges erőit harcba indítsák fejedelemségek, hatalmasságok és a gonoszság lelkei ellen, akik az ég alatt vannak. Ehhez megfelelő előkészületre van szükségük. Néhány ifjú gyorsan felkínálja magát a munkában anélkül, hogy valóban alkalmas lenne. Nem értik meg, hogy először nekik kell tanulni, mielőtt másokat taníthatnának. Arra hivatkoznak, hogy egyesek kevés előkészület mellett is eredményes munkát végeznek. Ha volt is ilyen eset, az onnan eredt, hogy ezek a munkások egész szívüket és minden erejüket Isten munkájának szentelték; de mennyivel többet tudtak volna elérni, ha előtte még megfelelő kiképzésben is részesültek volna!
Isten ügye tehetséges embereket igényel. Már az üzleti életben is a jó nevelést és képzést tekintik szükséges előkészületnek, teljes joggal. Mennyivel inkább szükséges az alapos előkészület, hogy a világnak elvihessék az utolsó kegyelmi üzenetet! Ezt a kiképzést nem lehet egyszerűen prédikációk meghallgatása által elérni. A mi ifjainkat a mi iskolánkban kell nevelni Isten ügye számára. Tapasztalt tanítók vezetése mellett kell alapos kiképzést nyerniük. Az iskolaidőt jól kell kihasználni és az elnyert ismereteket a gyakorlatban kell megvalósítani. Szorgalmas, kitartó tanulásra és buzgó munkálkodásra van szükség, hogy valaki eredményes prédikátor legyen, az evangélium tehetséges szolgája a munka bármely ágában. Csak az állandó tanulás fejleszti az Istentől bölcs előrehaladásra kapott képességeket.
Ifjaink gyakran kárt szenvednek amiatt, hogy megengedik nekik a prédikálást, mielőtt még teljesen ismernék az Írást. Sőt, egyesek már prédikálni kezdenek, pedig még teljesen járatlanok az Írásban, úgyszintén tapasztalatlanok és tehetségtelenek más dolgokban is. Alig tudják olvasni az Írást, akadoznak, a szavakat rosszul olvassák és oly módon vetik egybe, hogy Isten Igéje kárt szenved. Aki nem tud helyesen olvasni, az tanuljon meg előbb! Előbb legyen alkalmas a tanításra, azután álljon fel a szószékre.
Iskoláinkban működő tanítóinknak is szorgalmasan kell tanulniuk, hogy előkészülhessenek mások tanítására. Addig nem alkalmazhatók, amíg vizsgát nem tettek és nem nyújtottak bizonyítékot oktatási tehetségükről hozzáértő bírák előtt. A prédikátorok vizsgáztatásánál sem szabad csekélyebb elővigyázatossággal eljárni. Aki azt a szent tisztséget választja, hogy a világnak a Biblia igazságait hirdesse, azt hűséges, tapasztalt férfiaknak gondosan kellene vizsgáztatniuk.
A mi iskoláinkban történő oktatás ne legyen olyan, mint a többi főiskolán
és szemináriumokban. Ne legyen alacsony szintű a legfontosabb téma oktatása, az olyan tudás elsajátítása, amely szükséges ahhoz, hogy egy népet felkészítsen az Isten nagy napján való megállásra. A tanítványokat úgy kell kiképezni, hogy ne csak ebben az életben, hanem az eljövendőben is tudják szolgálni Istent. Az Úr azt kívánja, hogy a mi iskoláink alkalmassá tegyék a diákokat arra a királyságra, amelyre elhívattak és megváltattak. Így felkészültek lesznek arra, hogy beleolvadjanak a megváltottak szent és boldog harmóniájába.
Mindazok, akiket kiképeztek az Úr szolgálatára, foglalják el helyüket gyorsan az egyházban. Olyan evangéliumi szolgákra van szükség, akik házról házra akarnak dolgozni. Komoly fáradozás szükséges olyan helyeken, ahol még semmit sem hallottak a Biblia igazságairól. Szükség van énekre, imára és a Biblia olvasására a nép otthonaiban. Éppen most van itt annak az ideje, hogy ennek a megbízásnak eleget tegyünk. "Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek." (Mt. 28:20) Aki ezt
a munkát végzi, annak alaposan ismernie kell a Szentírást. "Meg van írva!" - ez legyen védőfegyvere. Isten megvilágosította előttünk Igéjét, hogy ezt a világosságot embertársainknak adhassuk. Az "így szól az Úr!" hatalommal érinti a lelket és mindenfelé megmutatkoznak azok gyümölcsei, akik őszinte szolgálatot teljesítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése