Újabb gondolatok János evangéliumához.

Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.

És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.

(János 12,44-50)

 Ezek a szavak olyanok,mint a lenyugvó nap utolsó sugarai.Ez az utolsó alkalom,amikor az Úr az egész néphez fordul.A néptömeg közötti bizonyságtételeinek végét látjuk itt magunk előtt.

És Jézus nem akarja ezeket az embereket elhagyni anélkül.hogy utoljára meg ne hívná őket ,hogy fogadják el a világosságot.Ő a Világosság,de nem csak Izraelé hanem az egész világ számára.Ebben az evangéliumban többször találkozunk a "világ " kifejezéssel ,mint a másik háromban.Itt isten Fia evangéliumáról van szó,és Ő azt mondja "Én a világosságul jöttem a világba,hogy aki hisz énbennem ,ne maradjon a sötétségben."Ez a világosság felelősséget jelent mindenkinek;Jézus azonban nem ítéli el azokat ,akik elvetik Őt ,mert nem azért jött,hogy ítéljen .De az Ige ,amelyet szólt,meg fogj ítélni mindenkit ,aki nem akar hinni benne.(48 v.) folyt köv.