Jákob és az angyal 1 Mózes 32:24-33:11.

Jákobnak erőteljesen elé tárult az a bűne, hogy csalással akarta megszerezni bátyja áldását, azért fél, hogy Isten megengedi Ézsaunak, hogy elvegye életét. Egy angyalt mutattak be nekem, amint Jákob előtt állt, és rámutatott hibáinak igazi természetére. Amikor az angyal elfordult tőle, hogy elhagyja őt, Jákob megragadta őt, és nem akarta elengedni. Könnyek között esedezett. Előadta, hogy mélyen megbánta bűneit és bátyja ellen elkövetett hibáit, amelyek atyjának házától 20 évig tartó elszakadását okozták.

Jákob egész éjjel küzdött az angyallal. Áldásért könyörgött. Úgy tűnt fel, hogy az angyal ellenállt imájának, állandóan emlékeztette őt bűneire, és igyekezett elszakadni tőle. Jákob elhatározta, hogy megragadja az angyalt, de nem testi erejével, hanem a hit erejével. Szenvedéseiben Jákob hivatkozott lelkének bűnbánatára, mély alázatra, amelyet érzett bűnei miatt. Az angyal látszólagos közönnyel vette Jákob imáját, és állandóan arra törekedett, hogy kiszabadítsa magát Jákob szorításából. Gyakorolhatta volna természetfeletti erejét, és kiszabadulhatott volna Jákob kezeinek szorításából, de nem tette. 

Amikor azonban látta, hogy nem vehet erőt Jákobon, hogy meggyőzze őt természetfeletti hatalmáról, érintette combcsontját, amely csípőjében azonnal kificamodott. Jákob azonban nem adta fel eltökélt szándékát a testi fájdalmak ellenére sem. Célja az volt, hogy elnyerje az áldást, azért testi fájdalma nem terelhette el gondolatait kitűzött céljaitól. Elhatározása erősebb lett küzdelmének utolsó pillanataiban, mint kezdetben volt. Hite a végsőkig komollyá vált, egészen a hajnal feljöttéig. Nem akarta elbocsátani az angyalt, amíg az meg nem áldja őt. „És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És mondta Jákob: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engemet. És mondta neki: Mi a te neved? És ő mondta: Jákob. Amaz pedig mondta: Nem Jákobnak mondják ezután a te neved, hanem Izraelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél.” (I. Móz. 32:26–28)

A győzedelmeskedő hit 

Jákob kitartó hite győzedelmeskedett. Erősen fogta az angyalt, míg elnyerte a kívánt áldást és bűnbocsánatának biztosítékát. Nevét ekkor Jákobról Izraelre változtatta, ami Isten fejedelmét jelenti. „És megkérdé Jákob és monda: Mondd meg kérlek a te neved. Az pedig mondta: Ugyan, miért kérded az én nevemet? És megáldotta őt. Nevezte azért Jákob annak a helynek nevét Penielnek, mert láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.” (I. Móz. 32:29–30) Azon éjszaka Krisztus küzdött Jákobbal, Őt tartotta állhatatosan mindaddig, amíg meg nem áldotta.

Az Úr hallotta Jákob esedezését és megváltoztatta Ézsau szívének szándékát. Ő nem szentesített semmilyen helytelen eljárást, amit Jákob követett. Élete egyetlen kétely, zavar és bűnbánat volt bűne miatt, az angyallal való komoly küzdelmének idejéig, amikor elnyerte azt a bizonyítékot, hogy az Úr megbocsátotta bűneit.

„Küzdött az angyallal és legyőzte őt, sírt és könyörgött neki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk. Bizony az Úr a seregeknek Istene, az Úr az Ő neve.” (Hós. 12:4–5)  

Ézsau sereggel vonult Jákob ellen, hogy megölje őt. De mialatt Jákob küzdött az angyallal éjjel, az Úr egy másik angyalt küldött Ézsauhoz, hogy meglágyítsa szívét alvásának óráiban. Álmában Ézsau látta Jákobot az atyai háztól való 20 éves számkivetésben, mivel életét féltette. Figyelemmel kísérte anyja halála feletti szomorúságát. Látta álmában Jákob megalázkodását, és hogy Isten angyalai veszik körül őt. Azt álmodta, hogy amikor találkoztak, eszébe sem jutott, hogy ártson neki. Ézsau felébredése után elbeszélte álmát 400 emberének, és megmondta nekik, hogy nem szabad bántaniuk Jákobot, mert atyjának Istene van vele, azért amikor találkoznak Jákobbal, egyikük se ártson neki

„Jákob pedig felemelte szemeit és látta, hogy ímé Ézsau jön és 400 férfiú vele… Maga pedig előttük megy, és hétszer hajtotta meg magát a földig, amíg bátyjához jutott. Ézsau pedig elébe futott és megölelte őt, nyakába borult és megcsókolta őt, és sírtak.” (I. Móz. 33:1–4) Jákob kérte Ézsaut, hogy fogadjon el tőle egy csekély ajándékot, amelyet azonban Ézsau elutasított, „de Jákob unszolta őt, és elfogadta”. (I. Móz. 33:11)

Egy gyakorlati tanítás 

Jákob és Ézsau az emberiség két osztályát ábrázolják: Jákob az igazakat, Ézsau a gonoszokat. Jákob szenvedése – amikor megtudta, hogy Ézsau 400 férfiúval ellene vonul – jelképezi az igazak szomorúságát, amikor megjelenik a rendelet, hogy öljék meg őket közvetlenül Krisztus eljövetele előtt. Amikor a gonoszok körülveszik őket, gyötrelmet éreznek, mert Jákobhoz hasonlóan nem látják, hogyan menthetik meg életüket. Az angyal Jákob elé állt, aki megragadta őt, és egész éjjel viaskodott vele. Így küzdenek majd az igazak is imában Istennel szomorúságuk és gyötrelmük idején, miképpen Jákob küzdött az angyallal. Szenvedéseiben Jákob egész éjjel imádkozott Ézsau kezéből való szabadulásáért. Az igazak is éjjel-nappal Istenhez kiáltanak majd, hogy megszabaduljanak az őket körülfogó gonoszok kezéből

Jákob megvallotta bűnét: „Nem vagyok méltó minden kegyelmed és hűséges legkisebb jótéteményére sem, amelyet tanúsítottál szolgád irá nt.” (I. Móz. 32:10) Gyötrelmükben az igazak mélyen átérzik majd méltatlanságukat, és sok könny között ismerik be teljes érdemtelenségüket, és Jákobhoz hasonlóan Jézus Krisztus által esedeznek Isten ígéreteinek elnyeréséért, amelyeket éppen ilyen rászoruló, gyámoltalan bűnbánó bűnösöknek adott.

Jákob gyötrelmében erősen megragadta az angyalt és nem akarta, hogy eltávozzon. Amikor könnyei között esedezett, az angyal emlékeztette őt a múltban elkövetett hibáira, és el akart szabadulni Jákobtól, hogy próbára tegye, kipróbálja őt. Így az Úr az igazakat is kipróbálja, megpróbálja és megvizsgálja gyötrelmük napjaiban, hogy kinyilvánítsák Isten hatalmába vetett hitük, kitartásuk és rendíthetetlen bizalmuk erejét, hogy megszabadítsa őket.

Jákob nem akarta, hogy az angyal eltaszítsa őt. Tudta, hogy Isten kegyelmes, azért kegyelmére hivatkozott. Utalt a múlt szomorúságára, bűnbánatára, és sürgette kérését, hogy szabadítsa meg Ézsau kezéből. Ezen zaklató, kitartó kérését egész éjjel folytatta. Amikor a múltban elkövetett hibáira tekintett, majdnem kétségbeesett. De tudta, hogy segítséget kell kapnia Istentől, mert különben elvész. Erősen tartotta az angyalt, és kérését gyötrelmes, komoly kiáltásokkal sürgette mindaddig, amíg győzött.

Így lesznek az igazak is. Amikor áttekintik elmúlt életük eseményeit, reményük majdnem kialszik. De mikor felismerik, hogy élet és halál között kell választaniuk, komolyan Istenhez kiáltanak és hivatkoznak elmúlt szomorúságukra, sok bűneik feletti alázatos bűnbánatukra, majd ígéreteire utalnak: „Avagy fogja meg erősségemet, hogy békét kössön velem.” (Ésa. 27:5.) Így ajánlja fel komoly kéréseiket Istennek éjjel és nappal. Isten nem hallgatta volna meg Jákob kérését, és nem mentette volna meg kegyelmesen életét, ha már előbb nem bánta volna meg azt a bűnt, hogy csalással szerezte meg az áldást. 

Az igazak Jákobhoz hasonló feltétlen, szilárd hitet és komoly elhatározást fognak kinyilvánítani; amelyet nem lehet megingatni. Érezni fogják méltatlanságukat, de rejtett hibáikat nem kell kinyilvánítaniuk. Ha volna olyan bűnük, amelyet nem vallottak be és nem bántak meg, és azok felelevenednének lelki szemeik előtt, amikor félelem és gyötrelem kínozza majd őket, minden méltatlanságuk eleven érzetével, akkor Sátán legyőzné őket. A kétségbeesés kioltaná legszilárdabb hitüket is, és nem volna bizalmuk, hogy komolyan könyörögjenek Istenhez szabadulásukért, és drága pillanataikat elrejtett bűneik megvallásával és reménytelen állapotuk siratásával töltenék el.

A próbaidő azon időszak, amelyet mindenki elnyert, hogy elészüljön Istennek napjára. Ha valaki elhanyagolja az előkészületet, és nem ügyel a hűségesen adott figyelmeztetésekre, akkor nem hozhat fel semmi mentséget. Jákobnak az angyallal való kitartó viaskodása legyen példa a keresztények számára: Jákob győzött, mivel kitartó és elszánt volt.   

Mindazok, akik vágyakoznak Isten áldása után, mint Jákob, és Isten ígéreteibe kapaszkodnak, mint ő, és olyan komolyak és kitartóak lesznek, mint ő volt, akkor ugyanolyan sikert érnek el, mint ő. Oly kevesen gyakorolják az igazi hitet, és az igazság felelősségének terhe oly kevéssé nyugszik sok állítólagos hívőn, mivel restek a lelki dolgokban. Nem akarnak erőfeszítéseket tenni, hogy megtagadják önmagukat és küzdjenek Isten előtt, hogy hosszan és komolyan imádkoznak áldásáért, azért nem nyerik el. Azt a hitet , amely a szomorúság ideje alatt élni fog bennünk, naponta gyakorolnunk kell. Azok, akik nem törekszenek most, hogy szilárd hitet gyakoroljanak, teljesen készületlenek lesznek arra, hogy megállják hitüket a szomorúság idején. József hallgatott atyja tanításaira és félte az Istent. Ő minden testvérénél jobban engedelmeskedett atyja igaz tanításának. Értékelte azokat, és feddhetetlen szívvel kívánt engedelmeskedni Istennek. Bánkódott valamelyik testvére helytelen magatartása miatt, és szelíden kérlelte őket, hogy éljenek igaz életet, és hagyjanak fel gonosz cselekedeteikkel. Ezzel azonban csak maga ellen hangolta őket. Annyira gyűlölte a bűnt, hogy nem tudta elnézni testvérei vétkezését Isten ellen, azért atyja elé tárta ügyüket abban a reményben, hogy tekintélye megjavítja őket. Hibáik feltárása által azonban magára haragította testvéreit. Megfigyelték atyjuk József iránti ragaszkodó szeretetét, és irigykedtek rá, ami később gyűlöletté és végül gyilkossággá növekedett.

Jákob és Ézsau 1 Mózes 25:19-34 és 27:1-32.

Isten tudja a véget kezdettől fogva. Tudta Jákob és Ézsau születése előtt, hogy milyen lesz a jellemük. Tudta, hogy Ézsau nem fog engedelmeske dni neki. Válaszolt Rebeka imájára, és közölte vele, hogy két gyermeke lesz, és az idősebb szolgál majd az ifjabbiknak. Feltárta előtte két fiának jövend ő történetét, hgoy két nemzetté lesznek, amelyik közül az egyik nagyobb lesz mint a másik, és az idősebb fog szolgálni a fiatalabbnak. Az elsőszülött sajátos előnyöket és különleges kiváltságokat élvezett, amelyeket a család többi tagja nem kapott meg. 

Izsák jobban szerette Ézsaut, mint Jákobot, mivel Ézsau szarvashúsról gondoskodott számára. Tetszett neki vakmerősége és bátorsága, amelyet a vadállatok vadászásakor tanúsított. Jákob anyja kedvence volt, mivel szelíd természetű volt, és inkább törekedett arra, hogy anyját boldoggá tegye. Jákob megtudta anyjától azt, amit Isten közölt vele, hogy a „nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek” és ifjú észjárásával azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy ez az ígéret nem teljesedhet be addig, amíg Ézsau rendelkezik az elsőszülöttséggel járó kiváltságokkal. Amikor Ézsau megérkezett a mezőről az éhségtől elbágyadva, Jákob kihasználta az alkalmat, hogy Ézsau szükségét a saját javára fordítsa, azért felajánlotta neki, hogy ha lemond elsőszülöttségi jogáról, ad neki a lencsefőzelékből, és Ézsau eladta érte elsőszülöttségi jogát Jákobnak. 

Ézsau elvett két bálványimádó nőt feleségül, amivel nagy bánatot okozott Izsáknak és Rebekának. Ennek ellenére Izsák jobban szerette Ézsaut, mint Jákobot, és amikor érezte halálának közeledését, kérte fiát, hogy készítsen neki szarvashúst, hogy halála előtt megáldhassa őt. Ézsau nem mondta meg atyjának, hogy eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak, és ezt esküvel erősítette meg. Rebeka hallotta Izsák szavait, és emlékezett az Úr kijelentésére: „A nagyobbik szolgáljon a kisebbiknek”. Tudta, hogy Ézsau könnyelműen vette elsőszülöttségi jogát, és eladta Jákobnak. Rábeszélte Jákobot, hogy csalja meg atyját, és csalással szerezze meg atyjának áldását, amelyet szerinte más módon nem nyerhet el. Jákob eleinte nem akart csaláshoz folyamodni, de végül beleegyezett anyja tervébe. 

Rebeka ismerte férje Ézsau iránti részrehajlását, és látta, hogy érveléssel nem képes rábírni szándéka megváltoztatására. Ahelyett, hogy bízott volna Istenben, az események rendezőjében, hitének hiányát abban mutatta ki, hogy rábeszélte Jákobot, hogy csalja meg atyját. Isten nem hagyta jóvá Jákobnak ezt az eljárását. Rebekának és Jákobn ak várnia kellett volna, amíg az Úr keresztülviszi tervét az Ő módja szerint és a maga idejében ahelyett, hogy csalással igyekeztek létrehozni az előre megjövendölt eseményeket. 

Ha Ézsau elnyerte volna atyjának áldását, amelyet az elsőszülöttnek adtak, sikeres előmenetele csak egyedül Istentől származhatott volna. Isten megáldhatta volna őt szerencsével vagy bajt hozhatott volna rá aszerint, hogy milyen az életmódja. Ha az igaz Ábelhez hasonlóan tisztelte és szerette volna Istent, akkor Isten elfogadta és megáldotta volna őt. Ha azonban a gonosz Kainhoz hasonlóan nem tisztelte volna Istent, sem az Ő parancsolatait, hanem saját romlott életmódját követi, nem nyerhette volna el Isten áldását, hanem Isten megvetette volna őt, akár csak Kaint. Ha Jákob életmódja igaz lett volna, ha szerette és félte volna Istent, Isten megáldotta volna, és áldása vele lett volna, ha nem is nyerte volna el azokat az áldásokat és kiváltságokat, amelyek általánosságban az elsőszülötteknek adtak.

Jákob száműzetésének évei 

Rebeka keserűen megbánta a Jákobnak adott tanácsot, mert ezáltal örökre elválasztotta őt magától. Jákob kénytelen volt elmenekülni, hogy megmentse életét Ézsau haragjától, így anyja többé sohasem látta meg orcáját. Izsák még sok évet élt azután, hgoy Jákobra adta áldását. Jákob és Ézsau életmódja meggyőzte őt, hogy az áldás jogosan illette meg Jákobot. 

Jákob nem élt boldog házaséletet, habár feleségei testvérek voltak. Házassági szerződést kötött Lábánnal leányára, Rákhelre, akit szeretett. Amikor Jákob felismerte a csalást és azt, hgoy Lea is részt vett félrevezetésében, nem tudta szeretni Leát. Lábán igyekezett hosszabb időre megtartani Jákob hűséges szolgálatait, azért csalta meg Jákobot, és adta Leát Rákhel helyett. Jákob megfeddte őt, hogy vonzalmát lekicsinyelve Leát adta neki, akit nem szeretett. Lábán könyörgött Jákobnak, hogy ne dobja el Leát, mert ezt nagy szégyennek tekintették nemcsak a feleségre, hanem az egész családra is. Jákob nagyon nehéz helyzetbe került, de úgy döntött, hogy megtartja Leát, de feleségül veszi testvérét, Rákhelt is. Leát sokkal kevésbé szerette, mint Rákhelt

Lábán önzően bánt Jákobbal. Csak arra gondolt, hogy a maga előnyére használja ki Jákob hűséges munkáját. Már régen elhagyta volna a ravasz Lábánt, de félt az Ézsauval való találkozástól. Hallotta Lábán fiainak panaszát, akik így szóltak: „Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákob és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. És látta Jákob a Lábán orcáját, hogy íme nem olyan őhozzá, mint annak előtte.” (I. Móz. 31:12)

„Jákob tehát elküldött és kihívatta magához Rákhelt és Leát a mezőre, az ő nyájához. És monda nekik: Látom atyátok orcáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennek előtte, de az én atyám Istene velem. volt. Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam atyátokat, de atyátok megcsalt engem és tízszer is megváltoztatta béremet, mindazáltal Isten nem engedte, hogy nekem kárt tehessen.” (I. Móz. 31:4–7) Jákob elmondta nekik álmát, amit Isten adott neki, hogy hagyja el Lábánt és menjen vissza rokonsága közé. Rákhel és Lea kifejezte elégedetlenségét atyjuk eljárásával szemben. Amikor Jákob újra elmondta nekik Lábán helytelenségeit és javasolta, hogy hagyják el őt, Rákhel és Lea így szólt Jákobhoz: „Vajon van-e még nekünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában? Avagy nem úgy tartott-e minket, mint idegeneket, amikor minket eladott és értékeinket teljesen megemésztette? Mert mindez a gazdagság, amit Isten vett el a mi atyánktól, a mienk és a mi fiainkét. Most azért valamit mondott az Isten neked, azt cselekedjed.” (I. Móz. 31:14–16)

Visszatérés Kánaánba 

Lábán távollétében Jákob elkészítette családját és mindazt, amije volt, és elhagyta Lábánt. Amikor már három napja folytatta utazását, Lábán megtudta, hogy Jákob elhagyta őt, azért nagyon megharagudott és üldözésére indulva elhatározta, hogy erőszakkal is visszahozza. Az Úr azonban megkönyörült Jákobon, és amikor Lábán le akarta győzni őt, az Úr egy álmot küldött Lábánra, hogy „se jót, se rosszat ne szóljon Jákobhoz”, ami azt jelentette, hogy ne kényszerítse őt visszatérésre, és hízelgéssel se igyekezzen őt visszatérésre bírni.

Lábán a találkozás után megkérdezte Jákobtól, miért lopta el észrevétlenül és vitte el leányait, mint foglyokat karddal, Lábán így szólt Jákobhoz: „Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene megszólított engem, mondván: Vigyázz magadra, Jákobnak se jót, se rosszat ne szólj.” (I. Móz. 31:29) Jákob ekkor újra elmondta Lábánnak szűkkeblűségét iránta, hogy csak saját előnyét kereste. Hivatkozott Lábán iránti becsületes magaviseletére, és így szólt: „Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted meg a nappal ellopottat, mint az éjjel ellopottat is. Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel a hideg, és az álom távol maradt szemeimtől.” (I. Móz. 31:39–40)   

Jákob így szólt: „Immár 20 esztendeje, hogy házadnál vagyok, 14 esztendeig szolgáltatlak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért, te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. Ha az én atyám Isten, Ábrahámnak Isten és Izsák félelme veled nem lett volna, bizony most üresen bocsájtanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat, és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.” (I. Móz. 31:41–42) 

Ekkor Lábán biztosította Jákobot, hogy szereti leányait és gyermekeit, azért nem tudna ártani nekik. Javasolta, hogy kössenek szövetséget egymással, majd így szólt: „Most tehát jöjj, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul köztem és közted. És vett Jákob egy követ és felemelte azt emlékoszlopul. És mondta Jákob az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket, és csinálának ott rakást és evének ott a kőrakáson.” (I. Móz. 31:44–46) 

Lábán pedig így felelt: „Az Úr legyen vigyázó közöttem és közötted, amikor egymástól elváltunk. Ha az én leányaimat nyomorgatni fogod, és ha az én leányaimon kívül több feleséget veszel, senki sincs ugyan velünk, de meglásd, Isten a bizonyság énközöttem és teközötted.” (I. Móz. 31:49–50) 

Jákob ünnepélyes szövetséget kötött az Úr előtt, hogy nem fog elvenni más feleséget. Íme e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, amelyet raktam én közöttem és te közötted. Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. Az Ábrahám Istene és Nákhor Istene és az ő atyjuk Istene tegyen ítéletet közöttünk, és megesküvék Jákob az ő atyjának, Izsáknak félelmére.” (I. Móz. 31:51–53) 

Amikor Jákob eltávozott az ő útján, Istennek angyalai találkoztak vele. Így szólt, amikor meglátta őket: „Isten tábora ez.” Látta álmában Istennek angyalait, amint táboroznak körülötte. Jákob alázatos, kiengesztelő üzenetet küldött Ézsauhoz: „És megtértek a követek Jákobhoz, mondván: Elmentünk a te atyádfiához, Ézsauhoz és már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele. Ekkor igen megijedt Jákob, és félelmében a népet, amely vele volt, a juhokat és a barmokat és a tevéket két csoportra osztotta, és mondta: Ha eljő Ézsau az egyik seregre és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.” (I. Móz. 32:6–8)   

„És mondta Jákob: Oh, én atyámnak, Ábrahámnak Isten és én atyámnak, Izsáknak Istene, Jehova, ki azt mondta nekem, térj vissza házadba a te rokonságod közé, s jól teszek veled, nem vagyok méltó a legkisebb jótéteményedre sem és minden hűségedre sem, mert csak pálcámmal mentem át ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. Szabadíts meg engem kérlek az én bátyám kezéből, mert félek tőle, hogy rajtam üt, és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól teszek veled, és a te magodat olyanná teszem, m int a tenger fövenye, amelyet meg nem számlálhatnak sokasága miatt.” (I. Móz. 32:9–12) 

Izsák házassága

Izsák házassága 

Az Úr megparancsolta népének, hogy a bálványimádó kánaánitákkal ne házasodjanak össze, nehogy bálványimádásra vezessék őket. Ábrahám idős volt, azért számított rá, hogy nemsokára meghal. Izsák még nőtlen volt.  

Ábrahám féltette Izsákot az őt körülvevő megrontó befolyástól, azért olyan feleséget kívánt biztosítani részére, aki nem vezeti el őt Istentől. Ezt az ügyet rábízta tapasztalt, hűséges szolgájára, aki javainak intéz ője volt.

Ábrahám azt kívánta, hogy szolgája tegyen ünnepélyes esküt az Úr előtt, hogy nem vesz feleséget Izsáknak a kánaániták közül, hanem elmegy Ábrahám rokonságához, akik hittek az igaz Istenben, és azok közül választ feleséget Izsáknak. Meghagyta neki, hogy vigyázzon és ne vigye Izsákot arra a vidékre, ahonnan ő jött, mert majdnem mindnyájukat befolyásolta a bálványimádás. Ha nem tudna olyan feleséget találni Izsáknak, aki elhagyná rokonságát és eljöjjön hozzá oda, ahol ő van, akkor mentes lesz esküje alól.

Ezt a fontos ügyet nem bízták Izsákra, hogy atyjától függetlenül önmaga válasszon magának feleséget. Ábrahám megmondta szolgájának, hogy Isten elküldi angyalát, aki irányítja választásában. A szolga – akire Ábrahám e fontos küldetést rábízta – elindult hosszú útjára. Amikor megérkezett abba a városba, ahol Ábrahám rokonsága lakott, komolyan imádkozott Istenhez, hogy irányítsa választásában, amikor Izsáknak élettársat keres. Kérte, adjon megfelelő bizonyítékot, hogy ne tévedjen e dologban. Megpihent egy kútnál, amely a legforgalmasabb gyülekezőhely volt. Itt részletesen megfigyelte Rebeka megnyerő modorát és udvarias viselkedését és megkapta Istentől mindazt a bizonyítékot, amit kért, hogy Rebeka az, akit Isten helyese, hogy Izsák feleségének válassza. Rebeka meghívta a szolgát atyja házába. Ekkor a szolga elmondta Rebeka atyjának és testvérének azt a bizonyítékot, amelyet kapott az Úrtól, hogy Rebeka legyen gazdája fiának felesége.

Akkor Ábrahám szolgája így szólt hozzájuk: „Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.” (I. Móz. 24:49) Atyja és testvére így felelt: „Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte. És lőn, amint hallotta Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtotta magát a földi az Úr előtt.” (I. Móz. 24:50–52)

Miután mindent elvégeztek és elnyerte az apa és testvér beleegyezését, akkor megkérdezték Rebekát, hogy hajlandó-e elmenni Ábrahám szolgájával atyja családjától oly nagy távolságra, hogy Izsák felesége legyen. Rebeka hitte a megtörtént körülményekből, hogy Isten keze választotta ki őt Izsák feleségének, azért így szólt: „Elmegyek.” (I. Móz. 24:58) 

Akkoriban a házassági ügyeket általában a szülők intézték, de nem alkalmaztak kényszert azoknak összeházasítására, akik nem szerették egymást. Azonban a gyermekek bíztak szüleik ítélőképességében és követték tanácsukat. Megajándékozták szeretetükkel azokat, akiket istenfélő, tapasztalt szüleik választottak számukra. Bűnnek tekintették az ezzel ellenkező eljárást.

A gyermeki engedelmesség példája 

Izsák engedelmes életet élt Isten félelmében. Negyven éves korában is alávetette magát atyja istenfélő, tapasztalt szolgájának, hogy élettársat válasszon számára. Hitte Isten irányítását abban, hogy feleséget kapjon. 

Izsák esetét azért jegyezték fel, hogy követésre méltó például álljon a késői nemzedék gyermekei számára, különösen azoknak, akik félik Istent.

Ábrahám azt az eljárást követte Izsák nevelésében, amely azt eredményezte, hogy Izsák szerette a nemes engedelmesség életét – feljegyezték a szülők javára, azért indítsa őket arra, hogy „parancsoljanak házuk népének.” Tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy engedelmeskedjenek nekik és tiszteljék tekintélyüket. Érezzék a rajtuk nyugvó felelősséget, irányítaniuk kell gyermekeik hajlamait, hogy olyan személyekre legyenek bízva, akiket ítélőképességük megtanít arra, hogy alkalmas társai lehessenek fiaiknak és leányaiknak

J