A jótékonság.

"Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?" (Ésa 58:6-7)
  
  Az igazságnak, a drága igazságnak megszentelő befolyása van. A lélek megszentelődése - mely a Szentlélek munkája által jön létre - azt jelenti, hogy Krisztus az emberbe plántálja természetét. Az ember jellemében az Úr Jézus Krisztus kegyelme mutatkozik meg, s ez a kegyelem nyilvánul meg jó cselekedetekben. Így alakul át a jellem egyre tökéletesebben Krisztus képmására igazságban és valódi szentségben.
  Az isteni igazság széleskörű követelményei a jó cselekedetek egész sorára kiterjednek. Az evangélium igazságai nem független igazságok, hanem egységes lánccá fűzik a mennyei drágaköveket - ahogy látjuk ezt Jézus személyes szolgálatában - és aranyfonalakként húzódnak végig az egész keresztény életen és tapasztalatokon. (Selected Messages, 3. kötet, 198. oldal)
  Bármi mulasztás azok részéről, akik Krisztus követőinek vallják magukat; a szegénység és elnyomás igáját viselő testvérek vagy testvérnők szükségleteinek ki nem elégítése mind bekerül a mennyei könyvek feljegyzései közé, melyet Krisztusnak, megváltottai képviselőjének be fognak mutatni. Micsoda elszámolása lesz Urunknak sokakkal, nagyon sokakkal, akik ugyan Krisztus szavait bemutatják másoknak, de elmulasztanak gyöngéd együttérzést és törődést mutatni a náluknál kevésbé szerencsés és sikeres hittestvéreik irányában. (Welfare Ministry, 210. oldal)
  Sokan hagyják, hogy testvérük segítség nélkül, mostoha körülmények között küszködjön, s eközben olyan benyomást igyekeznek kelteni, hogy ők így képviselik Krisztust. De ez nem így van, hiszen Jézus, aki gazdag volt, szegénnyé lett értünk, hogy mi szegénysége által gazdagok lehessünk. Ő nem kímélte saját életét, hogy megmentse a bűnösökét. Krisztus szívét mindig megérintette az emberek jajszava. (Ellen G. White 1888 Materials, 1270. oldal)

A kedvesség.

Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén." (Péld 31:26)
  
  Az Úr segíteni fog mindannyiunknak azon a területen, ahol leginkább szükségünk van segítségre: az "én" legyőzésében és leigázásában. Legyen a bölcsesség törvénye nyelveden és a kegyelem olaja szívedben! Ez csodálatos eredményeket hoz magával. Szelíd, együttérző és udvarias leszel. Szükséged van ezekre a szép jellemvonásokra. Szívedbe és jellemedbe be kell fogadnod a Szentlelket, mely szent tűzként fog égni és jó illatként fog felszállni Istenhez, nem olyan ajkakról, melyek kárhoztatnak, hanem olyanokról, melyek emberek lelkének gyógyulását szolgálják. Arcod az isteni képmást fogja tükrözni.
  Nem szabad éles, kritikus, nyers vagy kemény szavakat kiejtened. Ez közönséges tűz, ezt ki kell hagynunk testvéreinkkel való tanácskozásainkból és beszélgetéseinkből. Isten elvárja minden szolgálatában álló lélektől, hogy mécsesét a szent tűz parazsával gyújtsa meg. A közönséges, kemény, éles szavakat, melyek oly könnyen kiszaladnak a szádon, vissza kell tartanod, az emberi eszközökön keresztül Isten Lelkének kell szólnia. Ha Krisztus jellemét szemléled, elváltozol az Ő hasonlatosságára. Egyedül Krisztus kegyelme tudja megváltoztatni szívedet, s ezután tudod visszatükrözni az Úr Jézus jellemét. Isten arra hív el, hogy olyanok legyünk, mint Ő: tiszták, szentek és makulátlanok. Az isteni képmást magunkon kell hordoznunk. (The SDA Bible Commentary, Ellen G. White Comments, 3. kötet, 1164. oldal)
  Beszélhetünk a Szentlélek áldásairól, és imádkozhatunk azok elnyeréséért, de ha az emberi eszközön keresztül nem Isten Lelke munkálkodik, akkor ez annak a jele, hogy a Szentlélek nem lakik benne. Ha a Lélek Isten hasonlatosságára alakítja és formálja jellemünket, akkor ez egyértelműen megnyilvánul minden kimondott szavunkban és minden tettünkben, melyek által bemutatjuk a világnak azt a határozott különbséget, mely a világosság gyermekei és a sötétség fiai között van. Az Úr azt akarja, hogy rendíthetetlenül ragaszkodjunk ahhoz a hithez, mely egykor a szenteknek adatott. Szeretettel kell szólnunk az igazságot. Nagy Tanítónk ezt mondja: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt 11:29-30) (84. levél, 1899)

Önuralom.

  "De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie." (Dán 1:8)
  
  Jól tesszük, ha az itt kifejtett tárgyat alaposan megfontoljuk. A bibliai követelményekhez való szigorú ragaszkodás áldására válik a testnek és a léleknek egyaránt. A Lélek gyümölcse nemcsak a szeretet, az öröm és a békesség, de a mértékletesség is. Azt a parancsot is kaptuk, hogy ne szennyezzük be testünket, mert az a Szentlélek temploma.
  A héber ifjak hozzánk hasonló természetű emberek voltak. A babiloni fényűző udvar csábító befolyása közepette is szilárdan álltak. A mai fiatalokat is a vágyak kielégítésére való csábítás veszi körül. Különösen nagyvárosainkban könnyen elérhető és hívogató az érzéki örömök minden formája. Akik - Dánielhez hasonlóan - nem akarják beszennyezni magukat, learatják józan szokásaik jutalmát. Mivel nagyobb az erőnlétük és állóképességük is megnövekszik, így van egy "bankbetétjük", melyből vészhelyzetben tartalékhoz juthatnak.
  A helyes fizikai szokások elősegítik a szellemi fejlődést is. A szellemi és fizikai erőnlét, az élet időtartama örök törvényektől függ. A természet Istene nem fog közbelépni, hogy megőrizze az embert a természeti törvények áthágásának következményeitől. Aki a tökéletességre törekszik, annak minden dologban mértékletesnek kell lennie. Dániel annak köszönhette tiszta elméjét, céltudatosságát, erejét, mellyel tudását megszerezte és ellenállt a kísértéseknek, hogy nagyon egyszerűen táplálkozott és imaéletet élt...
  Dániel és ifjú társai történetét azért jegyezték fel az ihletett Ige lapjain, hogy az elkövetkező korok ifjainak szolgáljon tanulságul. Isten feljegyezte, milyen hűségesek voltak Dániel és társai a mértékletességi elvekhez, ezáltal szól a mai fiúkhoz és lányokhoz, azt ajánlva nekik, hogy gyűjtsék össze azokat a drága fénysugarakat, melyeket adott a keresztényi mértékletesség terén, és legyen helyes álláspontjuk az egészségügyi törvények vonatkozásában is. (Youth's Instructor, 1903. július 9.)

A mértékletesség.

  "Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek." (1Kor 10:31)
  
  Isten minden embertől elvárja, hogy adja át testét neki élő áldozatul, nem pedig halott, vagy haldokló áldozatként, melyet legyengített saját életvitele, s mely telve van tisztátalansággal és betegséggel. Isten élő áldozatot kíván. Testünk - mondja Jézus - a Szentlélek temploma, a Szentlélek lakhelye, és Ő megkívánja mindenkitől, aki az ő nevét viseli, hogy őrizze meg testét az ő szolgálatára és dicsőségére. "Nem a magatokéi vagytok - mondja az ihletett apostol - áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." (1Kor 6:19-20) Ennek érdekében ragasszatok a jó cselekedetek mellé tudományt, a tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést.
  Kötelességünk tudni, hogyan tarthatjuk testünket a lehető legjobb egészségi állapotban, és szent kötelességünk, hogy a szerint a világosság szerint éljünk, amit Isten kegyelméből nekünk adott. Ha becsukjuk szemünket a világosság előtt, mert félünk, hogy meglátjuk dédelgetett hibáinkat - melyeket nem vagyunk hajlandóak elhagyni -, akkor bűneink nem fogynak, hanem sokasodnak. Ha egy dologban elfordulunk a fénytől, más esetben is vissza fogjuk azt utasítani.
  Ha testünk törvényeit sértjük meg, az ugyanolyan bűn, mintha a Tízparancsolat egyikét hágnánk át, mert ez is, az is Isten törvénye. Nem szerethetjük Istent teljes szívünkből, elménkből, lelkünkből és erőnkből, míg sokkal jobban szeretjük hasunkat és ragaszkodunk ínyenc falatjainkhoz. Ezzel naponta aláássuk egészségünket, mellyel Istent dicsőíthetnénk meg, mert ő teljes erőnket, teljes szellemi képességünket elvárja tőlünk. Bár Krisztus követőinek valljuk magunkat, akik az örök élet elnyerésére készülünk, káros szokásainkkal mégis egyre csökkentjük életerőnket...
  Tüzetesen vizsgáljátok meg szíveteket, életetek során kövessétek a csalhatatlan mintát, s így minden rendben lesz nálatok. Lelkiismereteteket tisztán őrizzétek meg Isten előtt. Minden tettetekkel az ő nevét dicsőítsétek meg. Hagyjátok el az önzést és az önző szeretetet. (Testimonies, 2. kötet, 70-71. oldal)

A szelídség.

 "Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben." (Ef 4:2)
  
  Meghívlak, hogy nézz fel a Golgota férfiára! Nézz fel rá, kinek feje a töviskoronát hordta, aki elviselte a kereszt szégyenét, aki lépésről lépésre haladt lefelé az alázat ösvényén. Nézd Őt, aki a fájdalmak férfia volt, betegségek ismerője, aki utált, és az emberektől elhagyott volt. "Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá." (Ésa 53:4) "És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg." (5. vers) Nézd a Golgotát, míg szíved meglágyul Isten Fia lenyűgöző szeretetének láttán. Ő mindent megtett azért, hogy a bukott embert felemelje és megtisztítsa.
  Lehetséges az, hogy ne valljuk meg Őt? Vajon Krisztus vallása megalázza-e annak elfogadóját? Nem, nem jelent lefokozást az, ha valaki a Golgota Férfiának nyomdokaiba lép. Nap mint nap üljünk le Jézus lábaihoz, és tanuljunk tőle, hogy beszélgetésünkben, viselkedésünkben, ruházkodásunkban és minden dolgunkban az a tény legyen nyilvánvalóvá, hogy Jézus irányít bennünket és uralkodik felettünk. Isten arra hív el minket, hogy ne a világban járjunk, hanem azon az ösvényen, mely az Úr megváltottai részére van fenntartva. Teljesen át kell adnunk magunkat Istennek, Krisztust pedig vallanunk az emberek előtt.
  "Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt." (Mt 10:33) Milyen jogon valljuk magunkat keresztényeknek, miközben életünkkel és tetteinkkel megtagadjuk Urunkat? "És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt." (38-39. vers) Minden nap meg kell tagadnunk önmagunkat, fel kell vennünk keresztünket, és követnünk kell a Mester lábnyomait.
  Ó, bár a Szentlélek keresztsége végbemenne bennetek, és Ő betölthetne titeket! Akkor napról napra mindjobban átalakulnátok Isten képmására, és életetek minden mozzanatában ezt kérdeznétek: "Megdicsőítem-e ezzel Mesteremet?" A jó cselekedetek türelmes gyakorlása által keresnétek a dicsőséget és tisztességet, mígnem megkapjátok az örök élet ajándékát. (Review and Herald, 1892. május 10.)

A hit.

 "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11:1)
  
  Ha Krisztushoz jövünk, hinnünk kell Őbenne. Be kell Őt vinnünk mindennapi életünkbe; akkor békénk és örömünk lesz, és tapasztalatból tudjuk meg, mit jelentenek ezek a szavak: "Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében." (Jn 15:10) Hittel kell igényelnünk ígéretét, hogy megmaradjunk Krisztus szeretetében. Jézus mondta: "Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék." (11. vers)
  A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által juthat be a szívbe és teremthet benne szentséget. Nem lehet valaki Krisztus küldötte és nem végezheti Ura munkáját anélkül, hogy ne működnék együtt Istennel a Szentlélek által. Csak úgy válhatunk alkalmassá a mennyre, ha jellemünk átalakul; Krisztus igazsága lesz a megbízólevelünk, hogy az Atyához járulhassunk. Isteni természet részeseivé kell válnunk, elkerülve a romlottságot, mely a kívánság által van a világban. A Szentlélek befolyása által napról napra formálódnunk kell; mert a Szentlélek munkája az, hogy nemesíti az ízlést, megszenteli a szívet és bemutatja a léleknek Jézus hasonlíthatatlan szépségét.
  Krisztust kell szemlélnünk, és e szemlélés által változunk meg. Hozzá kell járulnunk, mint egy élő, kimeríthetetlen forráshoz, melyből újra és újra ihatunk és mindig friss vizet meríthetünk. Viszonoznunk kell szeretetének vonzását, az Élet Kenyeréből kell táplálkoznunk, mely a mennyből szállott alá, s az Élet Vizéből kell innunk, mely Isten trónjánál fakad. Állandóan felfelé kell néznünk, hogy a hit Isten trónjához kössön bennünket. Ne nézzünk lefelé, mintha a földhöz lennénk ragadva! Ne tartsunk vizsgálatot hitünk felett, ne tépjük ki, mintha egy szál virág lenne, s mi meg szeretnénk nézni, van-e gyökere, vagy nincs. A hit növekedése alig észrevehető. (Bible Echo, 1893. február 15.)

A jóság:

  
  "De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak." (Mt 12:36-37)
  
  Isten azt szeretné, ha olyan helyen találna bennünket, ahol ránk áraszthatja szeretetét. Ő nagy értéket tulajdonít az embernek, egyetlen Fiát áldozta fel megmentésünkért, ezért embertársainkat is úgy kell tekintenünk, mint akiket Krisztus vérével vásárolt meg. Ha így szeretjük egymást, akkor Isten és az igazság iránti szeretetünk is növekszik. Szívünket fájdalom járta át, amint szemléltük, mily kevés szeretet van köreinkben. A szeretet mennyei eredetű plánta, melyet naponta kell gondoznunk. A szelídség, a kedvesség, a hosszútűrés mindent eltűr és mindent elvisel, és az, hogy nem tudnak könnyen felingerelni, ezek a szeretet értékes fájának gyümölcsei.
  Ha együtt vagytok, vigyázzatok szavaitokra. Beszélgetésetek legyen olyan természetű, melyet később nem kell majd megbánnotok. "És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára." (Ef 4:30) "A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat." (Mt 12:35) Ha az igazság iránti szeretet él a szívedben, akkor az igazságról fogsz beszélni, arról az áldott reménységről, mely Jézusban van. Ha szeretet van a szívedben, akkor arra fogsz törekedni, hogy testvéredben megalapozd és felépítsd a legszentebb hitet. Ha egy szót is szóltok, mely ártalmas barátodra vagy testvéredre nézve, ne helyeseld az ilyen gonosz beszédet, mert ez az ellenség munkája. Kedvesen figyelmeztesd a beszélőt, hogy Isten Igéje tiltja az ilyenfajta társalgást.
  Meg kell tisztítanunk szívünket minden olyan dologtól, mely beszennyezi a lélek templomát, hogy Krisztus a szívünkben lakhasson. Üdvözítőnk elmondta nekünk, hogyan mutathatjuk be Őt a világnak. Ha becsben tartjuk Szentlelkét, és az Ő jellemét mutatjuk be másoknak, ha ügyelünk mások érdekeire is, ha kedvesek, türelmesek, elnézőek vagyunk, a világ az általunk termett gyümölcsök láttán megbizonyosodik afelől, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az egyházat az egység teszi képessé arra, hogy tudatos befolyást árasszon a hitetlenekre és a világiakra. (Review and Herald, 1888. június 5.)