Dániel ezután évekig kutatta a próféciákat, és meggyőződött róla, hogy Isten Jeremiás által azt ígérte, a 70 éves babiloni fogság után újra felépül a templom (Dániel 9:2). Látomását – ami még mindig élénken foglalkoztatta – nem tudta összeegyeztetni ezzel a világos kijelentéssel, ezért imádkozni és böjtölni kezdett. Isten – könyörgésére válaszul – újból elküldte hozzá Gábriel angyalt, hogy fejezze be a 2300 évről szóló látomás magyarázatát (Dániel 9:21-23).
A magyarázat szerint a 2300 évből csak 490 év (70 évhét) van kiszabva a zsidó népre (Dániel 9:24). Ebből két fontos megállapítás következik:
- Ha a 490 év „le van szabva” (ez a szó pontos jelentése) a 2300 évből, akkor a kezdőpontjuk (i. e. 457) megegyezik.
- Ha a 2300 évből csak 490 vonatkozik a zsidóságra, akkor a 2300 éves prófécia nem a zsidó népről és a jeruzsálemi templomról szól.
A 2300 éves prófécia eszerint 1844-ben teljesedik (-457+2300+1=1844), és az újszövetségi szentélyre, a mennyei templomra vonatkozik. A Dániel 8:14-ben használt kifejezés: megigazul a szenthely. A megigazulás egy jogi fogalom, aminek eredményeként a vádlott felmentő ítéletben részesül. A bűnbocsánatot nyert, „megigazult” kereszténnyel is ugyanez történik (Róma 5:1). Ezúttal azonban nem egy személy, hanem a mennyei szentély – a megváltási terv központja – van perbe fogva. Ahogy azt fentebb már láttuk, a Vádoló Sátán, a tisztázás útja pedig a vizsgálati ítélet. Lehetséges tehát, hogy a vizsgálati ítélet már elkezdődött?
Ezt az értelmezést támasztja alá Dániel próféciáinak belső összefüggése is. A 7. és 8. fejezetben két különálló prófécia található, mégis mindkettő ugyanazokat a birodalmakat mutatja be, más képekkel. Mindkét esetben a „kis szarvként” megjelenő hatalom okozza a legnagyobb kárt Isten művében. A 7. fejezetben e „kis szarv” megbüntetése céljából a vizsgálati ítélet ülésezik, a 8. fejezetben pedig a szentély megigazítása jelzi hatalma végét. A szentély megigazítása és a vizsgálati ítélet tehát ugyanaz az esemény, mely 1844-ben vette kezdetét.
Bár a megváltási terv már 170 éve elérkezett legkritikusabb, befejező állomásához, a kereszténység többsége sajnálatos módon még csak nem is tud róla! Ha pedig nem ismerik Isten ezzel kapcsolatos tervét, hogyan tudnának együttműködni Vele a megvalósításában?! De Isten nem hagyta világosság nélkül az Őt keresőket.
Az 1800-as évek első felében – a Biblia széles körű terjedésének köszönhetően – megélénkült az érdeklődés a próféciák iránt is. A világon több helyen felismerték Dániel könyvének összefüggéseit. Amerikában az 1830-as években William Miller baptista prédikátor mutatott rá a 2300 éves prófécia teljesedésére. Mivel a vizsgálati ítélet gondolata ismeretlen volt számára, úgy gondolta, Jézus 1844-ben a Földre jön majd el ítéletet tartani.
Bár Miller és a hasonló magyarázók félreértették a próféciát, üzenethirdetésük mégis Isten tervét valósította meg. Mit tennél, ha meg lennél róla győződve, hogy Jézus 3 év múlva biztosan el fog jönni?! Miller megtérésre hívó üzenete széles tömegeket kavart fel, és az apostoli idők óta nem látott ébredést indított el! A Jézus eljövetelét várók (adventisták) komoly önvizsgálatot tartottak, elrendezték kapcsolataikat embertársaikkal, és mindenüket odaszánták az evangélium hirdetésére. Ünnepélyes komolysággal, tiszta lelkiismerettel várták Uruk megjelenését.
Jézus eljövetelének üzenete óriási ellenállást váltott ki a szervezett egyházak képviselőiből. Az Úr közelsége után vágyakozó, „megtévedt” lelkeket kigúnyolták, megfenyegették és kizárták a gyülekezetekből. Hatalmas próbát álltak ki azok, akik számára fontosabb volt a menny elismerése az emberek előtti népszerűségnél. Jézus tudta, min mennek keresztül, és e szavakkal bátorította őket:
„tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat, és bár kevés erőd van, mégis megtartottad beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”Jelenések 3:8
1844-ben az adventisták várakozásai szertefoszlottak: Jézus nem jött vissza a várt időben. Csalódásuk leírhatatlan volt. Sokan elkeseredésükben visszatértek régi életükhöz, mások újra számítgatni kezdtek, de voltak közöttük néhányan, akik nem akarták megtagadni Istennel szerzett tapasztalataikat és a Jézus közelségében töltött éveket. Bár a bekövetkező eseménnyel kapcsolatban tévedtek, Isten megáldotta őszinte keresésüket, és újabb világosságot árasztott rájuk.
A nagy csalódás után adventisták egy kis csoportja újra kutatni kezdte az Írásokat. Az 1844-re vonatkozó számítások szilárd alapon álltak, ugyanakkor rájöttek, hogy korábbi feltételezésük, miszerint a Dániel 8:13-14-ben szereplő szentély a Föld, nem volt biblikus. Felismerték, hogy a prófécia a mennyei szentély megtisztításáról szól, és azt is megértették, hogy az ítélet nem lezárult, hanem csak most vette kezdetét.
Állhatatosságuk jutalmaként Isten új üzenetet bízott erre a maroknyi csoportra, melyet a későbbi tanulmányokban részletesen megvizsgálunk majd. Tapasztalatuk ugyanakkor különös jelentőséggel bír a vég idején élők számára:
„Mivel megtartottad kitartásra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld lakosait.”Jelenések 3:10
Figyelemre méltó tény, hogy Jézus egyedül a filadelfiai gyülekezetnek ígér védelmet az egész világot megrázó, végső válság idején. Azok, akik 1844-ben kitartottak Jézus vezetése mellett, már régen elaludtak az Úrban, de Jézus megjelenésekor ugyanerre a lelkületre lesz szükségük azoknak, akik nem akarnak hajótörést szenvedni a hitben. Fontos továbbá komolyan vennünk Isten vezetését, amivel e mozgalom kialakulását igazgatta, és tovább építeni azokra az igazságokra, amelyeket az Úr napvilágra hozott általuk:
„Eljövök hamar, tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.”Jelenések 3:11
Az advent mozgalom egyik fő erénye az volt, hogy készek voltak félretenni előítéleteiket, és a reformátorok által meghirdetett Sola Scriptura – egyedül a Szentírás – alapelvet igyekeztek gyakorlatba ültetni. Isten így sok új világosságot tudott rájuk árasztani. Akik szeretnének eljutni a teljes igazságra, azoknak mindenkor alázatos, tanítható, gyermeki lelkülettel kell viszonyulniukHozzá és Igéjéhez.
Jézus két ígérete szól még Filadelfiához (v. 9,12). Mindkettő a bűntől teljesen megtisztult, végső győztesek csoportjával, a
Mielőtt azonban továbblépnénk az utolsó levélre, tisztáznunk kell egy fontos kérdést. Ha valaki Jézus eljövetelekor üdvözülni szeretne, Filadelfiához kell tartoznia, mert Jézus csak nekik ígér védelmet a végső próbában. De mit jelent Filadelfiához tartozni? Semmiképpen nem egyházszervezeti tagságot. Az 1844 előtti nagy advent ébredés idején – ami Filadelfia „első hulláma” volt – a Jézushoz ragaszkodók nem egy új egyházhoz csatlakoztak, hanem éppenséggel kikerültek a szervezett egyházakból, egyedül mennyei Urukkal kötve össze életüket. Jézus kijelentése rámutat arra, hogyan lehet valaki „filadelfiai”:
„tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat…”Jelenések 3:8a
1844-ben megkezdődött a vizsgálati ítélet és a megváltási tervet befejező munka, amit akkor csak egy maroknyi ember ismert fel. Ugyanakkor az engesztelési nap tapasztalata – a teljes bűntelenség – azóta is nyitva áll minden ember előtt. Jézus Filadelfiának adta a nyitott ajtót. Ha tehát valaki e nyitott ajtón át hitben követi Jézust a mennyei szentek szentjébe, és élete teljes összhangba kerül az Ő szent jellemével, igényt tarthat mindazokra az ígéretekre, amiket Jézus e gyülekezetnek ígért. Isten eredeti terve az Ő Egyháza számára soha nem változott, és Ő most is a Vele való együttműködésre hívja minden gyermekét.
„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”Jelenések 3:13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése