Bizony boldog ember az ,kit Isten megfedd!Jób 5.17
Ez kemény szavaknak tűnik -olyan igének,amit nem szívesen hallunk.Hát a
jó lét nem isten áldása,Nem Tőle van-e "minden jó adomány"nem Ő-e az aki
felhozza napját gonoszokra jókra?,nem Ő-e az "üdvözítője minden
embernek?
Itt az ige azt nevezi boldognak,akit isten megfedd!
Teljesen bizonyos ,hogy istentől jön minden jó,és gondoljunk csak meg
mennyi mindent ajándékoz Ő nekünk naponta,aminek örűlhetünk,és amit
hálaadással fogadhatunk Tőle.!Mi emberek azonban hajlamosak vagyunk
arra,hogy ,ha egyáltalán örülünk az ajándékoknak,az ajándékozóról mégis
elfelejtkezünk.ha sokáig jól megy a sorunk akkor hamarosan azt
hisszük,hogy Isten nélkül is boldogulunk.Azt is könnyen elfelejtjük,hogy
sok minden van a világban ami egyáltalán ,nem Istentől való:kétes
szórakozás,nem egyenes úton szerzett javak,és minden ami gőgünket
szolgálja,és ezzel eltávolít Istentől.
Ezért kell Istennek sokszor mélyen belenyúlnia egy ember életébe,hogy a
tekintetét elfordítsa minden mulandóról,minden hiú álomról.Isten azt
akarja ,hogy fölébredjünk ebből az álomból,és végre egyszer meglássuk
mindennek az igazi értékét-az értékét az örökkévalóság számára.Isten
szereti az embereket,és ezért inkább keserves szenvedésben részesít
minket a rövid földi idő alatt,hogy intsen és fölébresszen,mint hogy
ilyen komoly intések nélkül hagyjon közömbösen továbbmenni a pusztulás
felé vezető úton.Az isteni szeretet nem tehet mást.
Az igazi szeretet áldott célt tart szem előtt.
Életedben célhoz értek már Istennek ezek az áldó szándékai?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése