Nem engedhető meg, hogy a prédikátor úgy viselkedjen a szószéken, mint egy színész, különféle pózokat vegyen fel és olyan kifejezéseket használjon, amelyekkel mindenáron hatást akar elérni. A szolgálattevők nem színészek, hanem az igazság tanítói. A méltóságot nélkülöző lármás viselkedés nem kölcsönöz erőt az igazságnak. Ellenkezőleg, a helyes szemléletű, higgadt ítélőképességű férfiakban és nőkben visszatetszést kelt.
A Krisztus által tanított szolga tudja, hogy ő Isten követe, és olyan munka elvégzésével bízták meg, amelynek hatása az örökkévalóságon át tart. Nem szabad a figyelmet önmagára, saját tanításaira vagy képességeire irányítania. Egyetlen célja az legyen, hogy a bűnösöket bűnbánatra késztesse; tanítás és példaadás által Isten Bárányához vezesse, aki elveszi
a világ bűneit. Úgy beszéljen, mint aki tudatában van annak, hogy Istentől nyert hatalma és tekintélye van. Előadásai komolyságot, buzgóságot és meggyőző erőt sugározzanak, és ösztönözzék a bűnöst, hogy Krisztusnál keressen menedéket.
Igen fontos a gondosság az öltözködésben. A prédikátor öltözete legyen összhangban hivatásának méltóságával. Néhányan ebben a tekintetben nem ütötték meg a mértéket. Bizonyos esetekben nemcsak az öltözködéshez szükséges ízlést és megfelelő rendezettséget nélkülözték, hanem ruhájuk rendetlen és hanyag is volt.
Akik az Ő dicsőségére töltik be ezt a hivatást, öltözködésük által felmagasztalják vagy megbecstelenítik a menny Istenét, akinek karja a világot kormányozza, aki életet ad nekünk és egészségünket fenntartja. Mózesnek Isten különleges utasításokat adott mindenre kiterjedően, ami a sátorszolgálattal kapcsolatos, és pontosan meghatározta a neki szolgáló pap öltözetét. "És csinálj szent ruhákat Áronnak, a te atyádfiának, dicsőségére és ékességére" (II. Móz. 28:2) - szólt a Mózesnek adott előírás. Minden, ami a pap magatartásával és megjelenésével összefügg, olyan legyen, hogy az a szemlélőben Isten szentségét, az imádat ünnepélyességét és a hozzá közeledőktől megkívánt tisztaság fontosságát tudatosítsa.
A papok nem léphettek saruval a szentélybe, nehogy azt a rátapadt por megszentségtelenítse. Sarujukat le kellett venni a pitvarban, mielőtt
a szentélybe léptek, és kezüket, lábukat meg kellett mosni, mielőtt a sátorban vagy az égőáldozati oltárnál megkezdték szolgálatukat. Ily módon kapták folyamatosan azt a tanítást, hogy azoknak, akik Isten színe elé járulnak, minden tisztátalanságtól meg kell szabadulniuk.
Annak a prédikátornak a befolyása, aki hanyagul öltözködik, visszatetsző Istennek, és a hallgatóságban olyan benyomást kelt, mintha munkáját nem tartaná szentnek, hanem csak egy közönséges foglalkozásnak. Ahelyett, hogy bemutatná az illendő és ízléses öltözködés fontosságát, a rendetlenség és hanyagság példáját adja, melyet egyesek igen hamar utánoznak majd.
Isten elvárja szolgáitól, hogy viselkedésük és ruházatuk illően mutassa be az igazság alapelveit és hivatásuk szentségét. Olyan példát mutassanak, amely magas színvonal elérésére segíti a férfiakat és nőket.
Az embereknek van hatalmuk Isten Lelkét elfojtani, van hatalmuk választani. Teljesen szabadon cselekedhetnek. Lehetnek engedelmesek Megváltónk neve és kegyelme által, vagy engedetlenek, és láthatják a következményeket.
Az ember felelős a szent és örök igazságok elfogadásáért vagy elvetéséért. Isten Lelke állandóan bizonyságot tesz, és az emberek vagy az igazság mellett, vagy ellene döntenek. Milyen fontos tehát, hogy Krisztus követei,akik nyomában munkálkodnak, csakis úgy cselekedjenek, hogy később ne kelljen megbánniuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése