Gyülekezeti ébredés és bűnbánat.
Keljen fel és bánja meg visszaeséseit Isten előtt a
gyülekezet! Ébredjenek az őrállók és fújják hangosan a trombitát!
Félreérthetetlen figyelmeztetést kell adnunk! Isten ezt parancsolja
szolgáinak: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel
hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit!" (Ésa
58:1). Fel kell tudni hívnunk az emberek figyelmét. Ha ezt nem tudjuk
megtenni, minden próbálkozás értelmetlen lesz. Mégha mennyei angyal
szólna is hozzájuk, szavai nem jelentenének többet, mintha süket
fülekhez intézné azokat.
A gyülekezetnek munkába kell állnia! Isten Lelke nem jöhet el addig, amíg az út el nem készül számára. Komoly önvizsgálatot kellene tartani! Egyesült és kitartó imádkozásra, valamint hit által az Isten ígéreteire való hivatkozásra van szükség. Ne a testünkre öltsünk gyászruhát, mint a régi időkben, hanem lelkünket alázzuk meg mélységesen! Semmi okunk nincs az öndicséretre és önelégültségre. Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt! Ő meg fogja vigasztalni és áldani az őszinte keresőket.
A munka előttünk áll. Be akarunk-e kapcsolódni? Gyorsan kell dolgoznunk, határozott lépésekkel kell előrehaladnunk! Fel kell készülnünk az Úr nagy napjára! Nincs vesztegetni való időnk
önző célokra fordíthatnánk. A világot figyelmeztetni kell! Mit teszünk egyénileg azért, hogy mások elé tárjuk a világosságot? Isten minden emberre bízott munkát. Mindenkinek van feladata, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha nem akarjuk elveszíteni lelkünket.
Testvéreim! Meg akarjátok szomorítani a Szentlelket, hogy eltávozzon tőletek? Ki akarjátok zárni az áldott Megváltót, mert nem vagytok felkészülve jelenlétére? Veszni hagyjátok a lelkeket az igazság ismerete nélkül, mert kényelmeteket jobban szeretitek, mint azt a terhet hordozni értük, melyet Jézus értetek hordozott? Ébredjünk fel álmunkból! "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen" (1Pt 5:8). (The Review and Herald, 1887. március 22.)
A gyülekezetnek munkába kell állnia! Isten Lelke nem jöhet el addig, amíg az út el nem készül számára. Komoly önvizsgálatot kellene tartani! Egyesült és kitartó imádkozásra, valamint hit által az Isten ígéreteire való hivatkozásra van szükség. Ne a testünkre öltsünk gyászruhát, mint a régi időkben, hanem lelkünket alázzuk meg mélységesen! Semmi okunk nincs az öndicséretre és önelégültségre. Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt! Ő meg fogja vigasztalni és áldani az őszinte keresőket.
A munka előttünk áll. Be akarunk-e kapcsolódni? Gyorsan kell dolgoznunk, határozott lépésekkel kell előrehaladnunk! Fel kell készülnünk az Úr nagy napjára! Nincs vesztegetni való időnk
önző célokra fordíthatnánk. A világot figyelmeztetni kell! Mit teszünk egyénileg azért, hogy mások elé tárjuk a világosságot? Isten minden emberre bízott munkát. Mindenkinek van feladata, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha nem akarjuk elveszíteni lelkünket.
Testvéreim! Meg akarjátok szomorítani a Szentlelket, hogy eltávozzon tőletek? Ki akarjátok zárni az áldott Megváltót, mert nem vagytok felkészülve jelenlétére? Veszni hagyjátok a lelkeket az igazság ismerete nélkül, mert kényelmeteket jobban szeretitek, mint azt a terhet hordozni értük, melyet Jézus értetek hordozott? Ébredjünk fel álmunkból! "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen" (1Pt 5:8). (The Review and Herald, 1887. március 22.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése